Harminc éves lettem én... Hmmm. Akkor épp itt az ideje, hogy elkezdjek blogot írni magunkról. Vilmos már 5 hónapos, és úgyis le vagyok maradva a naplójával. Pedig ő első gyerek. Szép mondhatom.
Fincsi kis takonykórral kezdjük az új évtizedet, legalábbis ami Vilmost illeti. Éjjel kétszer szippantottam le a zselé-kígyókat az orrából, miközben fölöttünk kb hajnali háromig buliztak. Amikoris vmi kiabálást hallotam, mint "nem tudunk aludni", "rendőrség" stb. Úgy emlékszem utána kihúztak egy ágyat (ezt is prímán lehet hallani), utána csönd lett. Kedvem lenne hozzájuk becsöngetni, aki éjjel legény alapon.
Vilmoska hasra fordult szerdán, és azóta rendszeresen. Ez a tetraparesis... Hát nemtom, bizonyára nagyon megijedt a diagnózistól. Most figyelni is kell már rá, mert legurul a szőnyegről. Apukája alszik. Szegény álmos!
Ez így oké lesz indításnak?
2 megjegyzés:
szia regina, kicsi lányunk, nem ismertelek erről az írói vénádról! blogod hangulatos és szellemes, szeretem olvasni, eredeti és eleven, ha lehet akkor ki is kéne olykor nyomtatni, mert ha lehidal a szerver nem marad meg semmi ebből --- sem
amikor csak lehet majd elolvasom e remekbe szerkesztett leveleket :-)
ez a joci onnan van, hogy a rendszer átvette a 40 éves főiskolai találkozónkból a "nevem"-&, ott voltam joci :-)
Megjegyzés küldése